Szarmaták az Alföldön

Időszámításunk utáni első évtizedekben érkezett kelet felől ez az iráni eredetű népcsoport, elsőként a szarmata-jazigok telepedtek meg a Tiszántúlon, majd a Duna-Tisza közén. A népcsoport további törzsei, a roxolánok és az alánok jóval később érkeztek ide.

Korábbi életmódjukat fokozatosan feladni kényszerültek, és áttértek a földművelésre.

A mai Alföld területén a legtovább voltak a rómaiak szomszédai és kortársai, ami egyben meg is határozza mai lakóhelyünk ókori történelmét, ami nem más, mint a rómaiak és a szarmaták egymás elleni harcai, vagy éppen békés egymás mellett élése. Többször megtámadták és lerohanták Alsó-Pannónia provinciát, amire a rómaiak büntetőakciókkal válaszoltak és a Duna- menti limes-erődvonal-kiépítésével. Majdnem minden római császár megvívta a maga szarmata háborúját (Domitianus, Marcus Aurelius, Commodus, Nagy Constantinus).

Békés időszakokban kereskedelmi utak vezettek a barbaricumon keresztül-elsősorban a két provincia Pannonia és Dacia között- amelyeken a kereskedelem, postakocsi szolgálat, katonai átcsoportosítások bonyolódtak. Ebben az időszakban- ókori szerzők alapján- a szarmaták 8 nagyobb és számos kisebb településen éltek a Duna-Tisza közén. A szarmata szállásterület védelmére a 320-as években, római hadmérnökök irányításával épült meg a Csörsz ároknak nevezett sáncrendszer, aminek egyes nyomvonalai az Alföldön még ma is láthatók.

Viszonylag keveset tudunk a szarmaták hitéletéről. Mint minden iráni eredetű nép, így ők is a tűzkultuszt követték, temetkezések mellékleteként feltűnő kosábrázolások-talán kosáldozattal együtt- egy meglehetősen ősi, iráni ideológiai képződmény, a farn  kultusszal hozhatók összefüggésbe, amely  a hatalom, erő, gazdagság, uralkodói pompa, szerencse kifejezője.

Hogy hová tűntek a szarmaták? Nagy részük feloldódott a népvándorlás forgatagában, de egyes népcsoportjai megélték a hun, avar sőt a magyar honfoglalást is, sőt nyelvészeti-vallástörténeti adatok alapján számolnunk kell hatásukkal ezt követően is.

Design: Nd 2006.